Össztűz
Kontrollált
pirománia
Ha
nagyon röviden akarnám megfogalmazni az Össztűz projekt megszületését, akkor
azt mondanám, hogy az azt megelőző munkám eredményeként jött létre.
Ha
azt is el szeretném mondani, hogy milyen út vezetett ehhez a köztéri művészeti
projekthez, akkor szét kell szálaznom a köztéri művészeti projektjeimet és az
ezzel párhuzamosan folyó személyes alkotó munkát. Mindezt röviden megpróbálom leírni.
„Bemelegítés”
2005-ben diplomáztam a MOME kerámia szakán. Még ebben az
évben felvételt nyertem az intézmény doktori iskolájába. Doktoranduszként a
kerámia szakirányon kezdtem el tanítani. 2008-ban az egyik feladat kapcsán
különböző égetési típusokat vizsgáltunk hallgatóimmal. Egy lejtős aknás
kemencében, egy gödör kemencében, és egy szabad tüzű máglyában teszteltük
anyagpróbáinkat.
Saját
felvetésemben azt vizsgáltam, mit tesz a nyílt láng és a füst a tárggyal.
Persze sejtéseim voltak. Leginkább az egymás mellé elhelyezett lapok között
keletkező korom, füst nyomok érdekeltek. Az eredmény nagyon izgalmas volt.[1] Tovább akartam vizsgálni
az olyan képkészítési módokat, ahol a tűz direkt módon van jelen. Ezért
döntöttem úgy, hogy kialakítok egy zárt térben is vizsgálható és szabályozható rendszert,
amihez kézenfekvő volt a gyufa használata.
2008
és 2010 között számtalan kerámia és gyufa kompozíciót készítettem.[2] Ezek működtetése
olyan egyszerűnek és evidensnek mutatkozott, ami felvetette a néző bevonását az
alkotási folyamatba. Ez a „meta eszközöknek” elnevezett tárgyak működésbe
hozását, a korom nyomokat produkáló gyufák meggyújtását jelentette.[3]
Ezzel
a munkával párhuzamosan készítettem a „Hosszú expók, rövid képek”, az „Árnyas” című
installációkat, majd a rá következő évben hirdettem meg először a városi szövet
hibáinak újragondolására összpontosító „public
relations” projektet. Ezek a fenntartó
művészethez sorolható megközelítések a középpontba állított fizikai ill.
elméleti problémákra adott válaszaikkal gyakran találtak vissza a téglához,
mint a város alap pixeléhez. A városi szövethibák orvoslása pedig számos
esetben hozta magával közterületek ideiglenes funkcióváltásait. Többek között így
vált a Tűzoltó utcai foghíj telek „Értékek terévé”, ennek köszönhetően kezdett
spontán felújítási munkákba az Erzsébet tér hajnali közönsége, így vált egy
ártalmatlan hoax áldozatává a rakparti dugóban várakozó autós, és így
alakulhatott játékos rajzolás helyszínévé a belváros eldobott rágókkal
tarkított járdája. Vagyis egy-egy városi helyszín az ott létrehozott munkáknak
köszönhetően egy rövid időre új tartalmakkal töltődött fel. [4]
Visszatérve
az irányított tűzhöz Bódi Kinga meghívására részt vettem a 2010-ben nyíló „Rajz?” című tematikus kiállításon, ami a kortárs
magyar rajz különböző aspektusait vizsgálta.[5]
A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében installálhattam a „Pontos-pontatlan”
c. munkámat. A galéria egyik kis termében 6200 gyufaszálat helyeztem el a
falakra. A gyufákból álló vízszintes „vonalat” a látogatók gyújtották be. A
provokált közönség egy happening részesévé vált és a kis térben közvetlen
közelről tapasztalhatta meg a tűz nyomhagyásának fényét, hőjét, hangját,
füstjét.[6]
Csináljuk
nagyban!
A
tűz képletes átjárhatósága és irányítása, léptékének növelése és az itt
vázlatosan bemutatott munkám eredményei együttesen vezettek az Össztűz
művészeti projekt ötletéhez és megvalósításához, amit 2010-ben fogalmaztam meg.:
Az
Össztűz során kötőanyag nélkül, kisméretű téglából és fából ideiglenes köztéri
szobrokat, tereket építünk és működtetünk. Azt vizsgáljuk, hogy milyen módon
jelenhet ma meg a tűz köztereinken. Ennek során publikussá válik az alkotási,
építési folyamatot mind a társ szakmák, mind a szakmán kívüliek számára.
Támogatók
Ekkor
a BKF (Budapest Kommunikációs és Üzleti Főiskola) Alkalmazott Művészeti
Intézetében (AMI) tanítottam. Itt a kerámia szakirány vezetését láthatom el a
mai napig. Az első Össztűzhöz szükséges anyagi forrás egy részét a BKF
segítségével az NKA-hoz benyújtott pályázatból sikerült előteremteni. A
nyílt pályázati formában indított Össztűz és a kutatás folytatása a BKF
segítségével, az NKA és a Wienerberger Téglaipari Zrt. támogatásából, valamint
a Budapesti Tűzoltó Parancsnokság szakmai segítségével valósult meg.
Békásmegyer
Az
Össztűz művészeti projekt szervezését és szakmai irányítását a kezdetektől
végzem. A pályázathoz szorosan kapcsolódó feladatok mellett a választott
médium, - ti. a tűz – ill. annak városi környezetbe történő „komponálása” előrevetítette,
és egyből testközelbe is hozta a neokonceptuális művészet fogalma alá sorolt művészeti
projekt számtalan teendőjét. Többek között ide tartozott a megfelelő helyszín
felkutatása, workshop megszervezése, engedélyek megszerzése, alapanyagok,
szponzoráció, kapcsolattartás a tűzoltósággal, zsűrivel, pályázókkal, dj, élő
zene, mobil toalett stb. intézése. Ezen
felül az elektronikus és analóg reklámok szövegezése, terjesztése, sajtó
anyagok megírása ill. ellenőrzése, az ebben segítő barátok, kollégák és
hallgatókkal való egyeztetések mint az egységes projekt létrejöttéhez
elengedhetetlen teendőkként voltak jelen.
Az
Össztűz második pályázati felhívására végül 7 felsőoktatási intézmény 17
pályaműve érkezett be, amiből három mű 2011. október 21-22-én egy városi piknik
során valósult meg a Békásmegyeri Tűzőrség területén.[7]
Nagykovácsi
Ahogy
korábban már írtam, a BKF kerámia szakirányát vezetem, ahol nincs férfi
hallgatónk. Így ezt az egyébként nem könnyű munkát 2013-tól a BKF kerámia
szakirány tisztán hölgy hallgatóiból alakult teammel folytattuk. A csapat
összehangolása Nagykovácsiban történt, ahol az előző Össztűz építőanyagának
újrahasznosításával épült meg a következő plasztika. A helyi játszótér
fejlesztésére létrehozott jótékonysági programhoz csatlakozva egy ergonómiai és
a főzés szempontjai szerint működtethető ideiglenes köztéri mű jött létre az
erre szervezett projekt feladat során. Az építést keramikus hallgatóimmal,
valamint néhány helyi lakos segítségével közösen végeztük. A kész plasztikán
egy profi szakács készítette elő, majd főzte meg a kőlevest, amit az
adományozási program részeként a plasztikából szolgáltak fel. Egy szobor
ilyetén való működtetése (ti. tábori konyha) a befogadó kortárs művészethez
való viszonyát helyezte más nézőpontba, ill. ideiglenesen a település közös
tűzhelyeként működött. Ezen túlmenően a következő köztéri munka építésének
előtanulmányaként is funkcionált.[8]
Agárd
Ez volt a Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és
Pálinkafesztivál részeként Agárdon 2013 tavaszán létrehozott Össztűz. Közvetlenül
a Velencei-tó partjára építhettük az eddig legnagyobb ilyen típusú munkát. Az építmény
egy labirintus, a hely adta tájolási lehetőségek, statikai és ergonómiai
szempontok, valamint a plasztika körbe- és átjárhatóságát figyelembe vevő
arányok együtteséből rajzolódott ki. Két nap alatt hat köbméter homokot,
tizenkét raklap téglát és két erdei m³ fát használtunk fel a munkához.
Áprilishoz híven az építés során számtalanszor eredt el az eső, de ez talán
csak még jobban összerántotta a hallgatói teamet.[9]
Verőce
A
legfiatalabb Össztűz 2013 legmelegebb napján épült meg a verőcei Duna-parton a Ferenczy Múzeum - Gorka Kerámia
Kiállítása által első alkalommal rendezett
Gorka Tűz Fesztiválon. A fesztivál egyik meghívott vendégeként az Össztüzet hallgatóimmal
és a fesztivál lelkes résztvevőivel építettünk meg. Utólag be kellett
lássuk, hogy a „10 tonna” című munka nem jött volna létre, ha nem tudunk 30
percenként negyed órát a strand hideg zuhanya alatt, vagy a Dunában hűsölve
tölteni. A projekt sikerének másik két létfontosságú eleme a jéghideg sör és –
minden skót vicc ellenére – az azzal együtt fogyasztott hideg dinnye voltak.[10]
Tapasztalatok
Egy-egy
ilyen projekt megvalósítása alkalmas tapasztalati tanulásra (experimental
learning). Az ezekhez hasonló „éles” helyzetek
- ahol a helyi adottságok, rendelkezésre álló eszközök, anyagi korlátok,
biztonsági előírások, időjárás, szállítmányozás, csapattársak véleménye együttesen
határozzák meg a projektek során kívánatos döntéseket -
képesek igazi tanulási élmények kiváltására is.
A megvalósításhoz
rendelkezésre álló rövid idő miatt még inkább fontos, hogy minden résztvevő
találjon valamilyen motivációt. „Meggyőzhetjük” magunkat a közös munka
szépségéről, a teljes mértékben „jelen levés” pótolhatatlan élményével, vagy
várakozással tekinthetünk az eredmény fenségére. Ez utóbbit a tűz idézi meg a
plasztika működésének néhány órájára.
Mindenkinek vannak előképei
és gyakran előítéletei is a tűzzel szemben. Nem feltétlenül a tűz, hanem az
ahhoz köthető múltbéli élmények miatt vannak fenntartásaink. Tiltások,
szabályok, felnőttek által kimondott veszély, félelem jelennek meg, fizikai és
pszichikai válaszok indulnak el a jelenséggel való kapcsolatunk nyomán. Azonban
a tonnányi fa begyújtása gyorsan túllép személyes tapasztalataink léptékén és
újult erővel hat.
Ezek nem idegenek a
tapasztalat alakítására építő művek által beindított vagy „tervezett” érzésektől
és reakcióktól. Attól az Oskar Batchmann által jellemzett és a szürrealistáktól
eredeztetett tapasztalat alakító művészettől, amelyek kifejeződési formája
gyakran a tér szervezése körül mozog.[11]
A munka másik fontos
aspektusa maga a folyamat. A folyamat,
amit nevezhetünk ünnepnek, eseménynek vagy happeningnek. A folyamat, amiben az
idea, a maga nemében tökéletes építmény ideája, érvényre juttatása, megélése a
cél. Mindezt azzal a tudattal, vagy pont annak az elnyomásával teszi az építő,
hogy a mű pár órás létezése után ehhez a tervezett funkcióhoz képest az
enyészeté lesz.[12]
Koleszár Ferenc DLA
Az Össztűz köztéri
művészeti projekt szerzője
és szakmai vezetője
[4]
Az említett munkákat Szabó Ádám Csaba, Víg Alíz, Erdei Viktor, Bernáth Szonja
és Venczeli Viola készítették a Pixelhibák kurzusaimon 2009, 2010, 2011-ben.
[12]
Említettem,
hogy a mű kérész életű. Azonban az oda felhasznált téglák nem válnak teljesen
értéktelenné, szemétté. Hol egy kémény, hol egy tornaterem, hol egy újabb
plasztika, vagy gazdasági épület részeként élik tovább életüket. De ezt már jórészt
a helyi közösségek szervezik és kivitelezik.
