Téglából és fából építünk, de elvi falakat bontunk
„Az Össztűz a magyarországi művészeti és műszaki felsőoktatásban végzett, vagy jelenleg is tanulók számára kiírt országos pályázat, mely azt vizsgálja, hogy tűz és tégla, valamint fa együttes használatából milyen műalkotásokat lehet készíteni, ami egyszerre public-art, performansz és kortárs szobrászat.”
Az Össztűz tehát a BKF által kiírt és a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott pályázat, melynek megálmodójával, Koleszár Ferenccel beszélgettem.
Hogyan alakult ki az ötlet?
Nagyon fontos számomra az emberek műalkotással való interakciója. Kíváncsi voltam, hogy kialakul-e egy olyan helyzet, amiben tud együtt dolgozni egy médiaművész egy szobrásszal és/vagy egy építésszel. Alapvetően téglából építünk, de a közös munkával elvi falakat bontunk. Ez az egyik szépsége ennek a dolognak.
A tűz, mint üzenethordozó, elég ritka médium. Ez a különlegessége az eseménynek. Emellett felteszi a kérdést, hogy tudjuk-e másképp használni a köztereket, mint ahogyan megszoktuk? Elindul-e valamilyenfajta ötletelés a terek új megközelítésével kapcsolatban?
És elindult?
A workshoptól kicsit többet vártunk. Bár érthető, hogy új élethelyzet volt, ezért nem zajlott maximális fesztelenséggel a program. Jövőre egy aktív részvételre alapozott workshopot is tervezünk, ami talán majd jobban inspirálja a résztvevőket. A helyszín fizikai, kulturális, mentális feltételeinek feltérképezése fontos a mű szempontjából, ami eredményezheti majd, hogy már az magával ragadja az alkotókat.
Ezek szerint lesz folytatás?
Mindenképpen szeretnénk. Szerintem, megvan az esemény különlegessége, ami képes fenntartani az érdeklődést akár évről évre is. Azon leszünk, hogy jövőre legyenek előadások a tűzzel, annak, vagy a köztereknek kortárs művészet szempontjából való értelmezésével kapcsolatban.
A helyszínnek van-e valamilyen különlegessége?
Nagy szerencsénk volt vele. Rengeteg helyen próbálkoztam, mire jött ez a lehetőség. Úgy érzem ismét beigazolódott a tűzoltók által megfogalmazott mondás, miszerint: amit a katonaság vagy a rendőrség nem tud megoldani, azt a tűzoltóság fogja.
Ha már a megoldásoknál tartunk volt-e megvalósíthatatlan alkotás?
Persze, az elbírálásnál ez lett az egyik meghatározó szempont: mennyire megvalósítható az adott pályázati anyag. Másrészről az sem elhanyagolható, hogy hogyan kommunikál a művész, az alkotás a közönséggel.
Előfordult, hogy nem a kapacitással, hanem az ötlettel volt gond?
Inkább azt mondanám, hogy az ötletek kidolgozottsága, kiforrottsága döntött, de alapvetően olyan, hogy rossz ötlet, nem létezik, ha azt alaposan körbejárjuk, akkor vagy megerősödik vagy egy újabb, jobb, más ötlet felé visz.
Ilyen egy igazi művész és tanár hozzáállása. Hozzá képest én hol vagyok? Bezzeg én előszeretettel ítélkezem. (Ha körbejártam az ügyet, akkor én is. - K.F.) El kellene kezdenem változtatni rajta, ha már az esemény amúgy is elvi falakat bont.
A workshoptól kicsit többet vártunk. Bár érthető, hogy új élethelyzet volt, ezért nem zajlott maximális fesztelenséggel a program. Jövőre egy aktív részvételre alapozott workshopot is tervezünk, ami talán majd jobban inspirálja a résztvevőket. A helyszín fizikai, kulturális, mentális feltételeinek feltérképezése fontos a mű szempontjából, ami eredményezheti majd, hogy már az magával ragadja az alkotókat.
Ezek szerint lesz folytatás?
Mindenképpen szeretnénk. Szerintem, megvan az esemény különlegessége, ami képes fenntartani az érdeklődést akár évről évre is. Azon leszünk, hogy jövőre legyenek előadások a tűzzel, annak, vagy a köztereknek kortárs művészet szempontjából való értelmezésével kapcsolatban.
A helyszínnek van-e valamilyen különlegessége?
Nagy szerencsénk volt vele. Rengeteg helyen próbálkoztam, mire jött ez a lehetőség. Úgy érzem ismét beigazolódott a tűzoltók által megfogalmazott mondás, miszerint: amit a katonaság vagy a rendőrség nem tud megoldani, azt a tűzoltóság fogja.
Ha már a megoldásoknál tartunk volt-e megvalósíthatatlan alkotás?
Persze, az elbírálásnál ez lett az egyik meghatározó szempont: mennyire megvalósítható az adott pályázati anyag. Másrészről az sem elhanyagolható, hogy hogyan kommunikál a művész, az alkotás a közönséggel.
Előfordult, hogy nem a kapacitással, hanem az ötlettel volt gond?
Inkább azt mondanám, hogy az ötletek kidolgozottsága, kiforrottsága döntött, de alapvetően olyan, hogy rossz ötlet, nem létezik, ha azt alaposan körbejárjuk, akkor vagy megerősödik vagy egy újabb, jobb, más ötlet felé visz.
Ilyen egy igazi művész és tanár hozzáállása. Hozzá képest én hol vagyok? Bezzeg én előszeretettel ítélkezem. (Ha körbejártam az ügyet, akkor én is. - K.F.) El kellene kezdenem változtatni rajta, ha már az esemény amúgy is elvi falakat bont.
Kottász Adél
2. éves kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató interjúja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.